"Segítség! - suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Magamról
- Kék Paripa
- "Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfútta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül... Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. "Rossz jel, hű de rossz jel!" - gondoltam. Nézek a dombhát felé... Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova? ... S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett.... mert az ott kint rám kiáltott: - Fussunk!" (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő) További blogjaim: http://marvingalaxisa.blogspot.com http://uveggyongyjatekos.blogspot.com
Itt is kaptam egy díjat, köszönöm
:)
VálaszTörlésMajd elkapunk.
Köszi Tattuszka, tuttam, hogy rád számíthatok!
VálaszTörlésÉn is ott leszek ám! Legalább puhára huppansz!
VálaszTörlésÁ, Boró, de jó, hogy itt vagy! Azt hittem, már elhagysz... Nekem egyre kevesebb az időm írni és olvasni, és jól esik, ha mégse felejtesz el:)
VálaszTörlésCsak tegyél fel sok virágot, meg szépet,és lehetőleg kevés szomorút, mert ne legyen rá okod, aztán néha Feléd is járok majd.