2010. január 20., szerda

Még mindig az Avatar

Mert ma ismét megnéztem.
Igen, tele van sztereotípiákkal. Mivel sztereotípiákban élünk. Semmi olyat nem tudunk kitalálni, ami ne létezne. Újat teremteni nem tudunk. A gravitációt se mi alkottuk, csak felismertünk egy a természetben már létező törvényszerűséget.
Írni, filmre venni, festeni... szóval ábrázolni is csak azt tudjuk, amit magunk körül és magunkban látunk. Legfeljebb az ábrázolás módja lehet sokszínű, ezt nevezzük mi teremtésnek.
Különben is, hiába írjuk, festjük, ábrázoljuk mindig ugyanazt, szembesítjük magunkat magunkkal, láthatóan mégse tanulunk a látottakból, hallottakból. Mert ha tanulnánk, nem követnénk el újra és újra ugyanazokat a hibákat.
Tehát jogos az ismétlés, hátha egyszer mégis változik valami. Egyesekben biztosan.

13 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy a hiba a törvényszerűség, és nincs mit tanulni rajta, belőle?
    Lehet, hogy az a rend, hogy ismétlödően el kell követnünk a rosszat?

    VálaszTörlés
  2. Hát ha én tudnám a választ...

    (Olyan hangulatjel nincsen, hogy "vállvonogatás"?)

    VálaszTörlés
  3. A válasz bennünk van mindenre. Sőt, a kérdés is. Csak a bátorság hiányzik sokszor, feltenni a kérdést és meghallani a választ.

    VálaszTörlés
  4. Lenyűgözö a látvány és a történet is az. Cameron megmutatta, hogy nem háborúzni kell a torrentes társadalommal, hanem MOZIT kell csinálni. Sosem lesz olyan házi technika, ami olyan élethűen és olyan szép színvilággal adná át az IMAX technikát, mint az erre szakosodott mozi. Az Avatar kezén és talpán látszottak az apró barázdák, a köldökzsinóron keresztül látszott, ahogyan a táplálék halad. Ahogy futott Jake, elkaptam a fejem, hogy a felém szálló alom nehogy a szemembe szálljon. Az éjszaka bogarai körülöttem zsongtak, és ha meghallottam a hátam mögött a Viperwolfok sakálszerű vihogását, önkéntelenül is összerezzentem, s vártam, mikor támadnak meg. A film mondanivalója sem elhanyagolható.
    Pandora lebegő sziklákkal átszőtt tájain játszódik a film. A haszon reményében még érintetlen területet szeretne az ember meghódítani, és kincseit kibányászni.
    Bárhová is tesszük be a lábunkat mi,emberek, mindenhol csak pusztulást hagyunk magunk mögött. Fegyverrel kényszerítjük az akaratunkat a "civilizálatlan" fajokra. A na'vik 3 méter magas, érző, értelmes, humanoid lények. Magasabb fejlettségi szinten állnak, mint az emberek, mégsem rendelkeznek modern technikával. Bőrük színe kék, rajta apró ezüstpöttyöcskéket látni, melyek alatt idegvégződések találhatók. A na'viknak vékony, lábszárközépig érő farkuk is van és egy különleges végződés a hajukban, mellyel a gondolataikat összekapcsolhatják egy adott lénnyel. Ezt a tulajdonságukat hátasaik és szárnyasaik közvetlen tudatához való kapcsolódásban használják, így azok harmonikusan együttműködnek velük. Az Emlékfához is ezzel kapcsolódnak. Ez a tulajdonságuk azért is kiemelkedő, mivel nem egyszerűen a tudatukat kapcsolják össze, hanem hallják és érzik egymás levegővételét, szívdobogását; emiatt a közvetlen kapcsolat miatt állataikkal szoros barátságok is kialakulhatnak. Az emberi faj elpusztította a Földet, s most a Na'vik által lakott bolygót is ki akarja aknázni, akár elpusztítása árán is.
    Felmerült bennem egy kérdés, hogy vajon mi vagyunk az igazi " civilizált " faja az emberiségnek, vagy a " civilizálatlan vadember". Ő bocsánatot kér a leölt állattól, hogy éhségének csillapítása miatt meg kellett halnia. Van egy jelenet a film vége felé, mikor Sully kéri Ejvát, az ágaihoz érintve haját, hogy segítsen neki a harcában, hiszen a Földön már nincsenek növények, kihalt, kiégett planéta csupán a Világegyetemben. Az utolsó harcban Sully-tól megkérdezi Quarittch ezredes, hogy "Milyen érzés a fajod árulójának lenni? " Vajon áruló volt, mert védte azokat, kik harmóniában élnek a természettel, és szigorúan elítélik a természet és az élet pusztítását, bármilyen ok miatt történjék is? Árulók voltak azok az emberek is, kik fegyvert adtak az indiánok kezébe, hogy védjék magukat?
    Sokféle kritikát olvastam erről a filmről. Hogy például lopott ötletet használ fel, mese az egész, de most, mikor a Földünk haldoklik, és nem tudunk ellene semmit sem tenni - vagy csak nagyon keveset - akkor elgondolkozhatunk, hogy valóban mi vagyunk a csúcsfaj ezen a Földön? Van-e jogunk, hogy űrhajókat gyártsunk, s ha találunk más civilizációkat, azokat jogunkban áll-e uralmunk alá vonni?
    Azt hiszem, én szívesebben lennék Pandora gondatlan, harmóniában élő földjén, a lebegő sziklák között, és élnék boldogan szerelmemmel, Neytirivel...

    VálaszTörlés
  5. Én is szívesebben élnék ott Naviként.

    Lopott? Hát minden történet lopott, mindegyik ugyanabból a közös forrásból, az emberiség közös tudatából és közös tudatalattijából származik. (Akasha, hogy a racionalisták bajuszát húzogassam megint kicsit :))
    Egy történet elmesélésének a módja lehet egyéni. Szerintem.

    Oszt aki nem ért egyet, az jöhet "kövezni" :)))

    VálaszTörlés
  6. Ja, számomra természetes, hogy nem mi vagyunk a "csúcsfaj". Pökhendi egónk akarja csak elhitetni velünk az ellenkezőjét.

    VálaszTörlés
  7. Egyébként meg Trendo, le vagyok nyűgözve! Érdemes téged moziba vinni :)

    VálaszTörlés
  8. Ne értékelj túl! Én csak konszenzust mixeltem az agymban a legkülönfélébb véleményekből! Minek nekem már moziba mennem... A mozi eljön hozzám! :))) Sőt, néha a cirkusz is!

    VálaszTörlés
  9. Hát azért moziba menned, hogy három dimenziós filmet is lássál :)

    VálaszTörlés
  10. Az Akasha kiváló sci-fi ötlet.
    Hol vásárolható meg?

    VálaszTörlés
  11. Naaa Kósza, semmi megkövezés?

    :)

    VálaszTörlés
  12. Mindig sokra értékeltem, ha valaki használja a fantáziáját. Baj csak akkor van, ha hisz is a mesékben.

    VálaszTörlés
  13. A mesék allegóriák. És a hétköznapjainkat képezik le.

    VálaszTörlés