Imádom a Gross Arnold képeket. A 70-es évek végén 80-as évek elején megjelent egy nagylemez, ha jól emléxem a Minitől. Annak a borítóját is Ő rajzolta, azóta "gyüjtöm" a képeit. Na persze csak fejben, mert pénzem sajnos sohasem volt rá.:-))))
Gross évtizedek óta abból él, hogy a régi munkáit húzza le újra és újra, messze túllépve az eredetinek számító első száz példányt. Úgyhogy már néhány ezerért is lehet kapni képet, nemrég "A barátkozások országútján"-t kaptam meg négyezerért, ami ráadásul az eredeti kicsinyített változata. De saját kezűleg írta alá :)
1970 óta, amikor betévedtem a Dürer-termi kiállítására, kedvelem Grosst. Van tőle képem is. Bár tényleg úgy trükközik, mint Dali. :) Elovastam a szakdolgozatodat is.
Kedves Kék Paripa! Sajnos nem tudom kit sejthetek a Blog mögött. Érdekelne a szakdolgozat, szívesen elolvasnám, de a link nem aktív. Üdv, Gross András /Arnold fia/ ha kapcsolatba tudnánk lépni ezügyben, azt megköszönném. tervezzük egy új Gross könyv kiadását, szeptember óta üzemeltetünk egy Gross galéria-kávézót a bartók béla úton. Sehogy nem találtam önhöz e-mail címet, vagy telefonszámot. üdv, Gross Andráás soma
"Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfútta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül...
Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. "Rossz jel, hű de rossz jel!" - gondoltam. Nézek a dombhát felé... Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova? ...
S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett.... mert az ott kint rám kiáltott:
- Fussunk!" (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)
További blogjaim:
http://marvingalaxisa.blogspot.com
http://uveggyongyjatekos.blogspot.com
Imádom a Gross Arnold képeket. A 70-es évek végén 80-as évek elején megjelent egy nagylemez, ha jól emléxem a Minitől. Annak a borítóját is Ő rajzolta, azóta "gyüjtöm" a képeit. Na persze csak fejben, mert pénzem sajnos sohasem volt rá.:-))))
VálaszTörlésIgen, megvan ez a lemez nekem is.
VálaszTörlésGross évtizedek óta abból él, hogy a régi munkáit húzza le újra és újra, messze túllépve az eredetinek számító első száz példányt.
Úgyhogy már néhány ezerért is lehet kapni képet, nemrég "A barátkozások országútján"-t kaptam meg négyezerért, ami ráadásul az eredeti kicsinyített változata. De saját kezűleg írta alá :)
Köszi, hogy feltetted a dolgozatot, bőséges forrás az érdeklődöknek!
VálaszTörlés1970 óta, amikor betévedtem a Dürer-termi kiállítására, kedvelem Grosst. Van tőle képem is. Bár tényleg úgy trükközik, mint Dali. :) Elovastam a szakdolgozatodat is.
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlésKedves Kék Paripa! Sajnos nem tudom kit sejthetek a Blog mögött. Érdekelne a szakdolgozat, szívesen elolvasnám, de a link nem aktív. Üdv, Gross András /Arnold fia/ ha kapcsolatba tudnánk lépni ezügyben, azt megköszönném. tervezzük egy új Gross könyv kiadását, szeptember óta üzemeltetünk egy Gross galéria-kávézót a bartók béla úton. Sehogy nem találtam önhöz e-mail címet, vagy telefonszámot. üdv, Gross Andráás soma
VálaszTörlés